Nos, amit a hsz-ed első részében írtál, egy kicsit rám is vonatkozik, bár nem emlékszem, hogy bárkit "leugattam" volna. Inkább csendes szemlélője voltam a vitáknak, és valóban csak reménykedtem. Sajnos az NHL-es tudásom, leginkább, ami a háttérinfókat illeti, igen csak hézagos. Persze most megkérdezheted, hogy akkor mi a lófaszért topikolok. A válaszom roppant egyszerű. gyerekkorom óta imádom a hokit, és most nem a zsebhokira gondolok!:vigyor1:

Hogy folyton reménykedem, és majdhogynem személyes sértésnek veszem, ha a csapat kikap.. Hát nem tudom. Ilyen vagyok. Figyelem a tendenciákat, és ha van két-három meccs, amit simán nyerünk, szeretném, ha ez a tendencia tovább tartana. Kiütjük a Bruinst, a Penst, akkor azt várom, hogy mondjuk az Oilerst is simán legyőzzük (ez csak példa), de nem, ugyanúgy, mint mondjuk a devizapiacon, megfordul a trend, és jönnek olyan vereségek, amelyeket én elkerülhetőnek vélek, és ilyenkor egy kicsit elkeseredek. Hogy világvége hangulatom lenne, azt nem hinném.

Megpróbálok hátra dőlni, és imádni a csajokat. A baj csak az, hogy így 55 felé haladva a fiatal lányok már nem engem szemelnek ki maguknak, és ilyenkor az jár a fejemben, hogy már én sem vagyok a régi!:vigyor::vigyor1::fogatlan: